Kedd,  2018. december 18.  -  11:23:37
Poker, Sports Betting, Casino Poker, Sportwetten, Casino BonusBonusBonus.cz BonusBonusBonus.sk Poker, kasyno, bukmacher BonusBonusBonus.hu BonusBonusBonus.ru Poker, Sports Betting, Casino
Itt tekintheti meg Scotty Nguyen adatlapját! ADATLAP

Scotty Nguyen alias "The Prince of Poker"

Utolsó frissítés: 2014. április 10.


Expekt Poker
"Akadály nélkül nincs siker. Nincs fény árnyék nélkül."
Scotty életfilozófiája
1962.10.28
Nha Trang, VN
Skorpió
Házas
7
Las Vegas, US
USA
Póker dealer volt
Családja, háziállatai (majmok), horgászni, "Baby nemzés"
... fiatalkorában, röviddel azután, hogy az USA-ba jött
Hold'em - Omaha 8/b
Agresszív
Phil Hellmuth, Stu Ungar, Berry Johnson
... minden rendetlen játékost kidobna.
Gyerekként egyedül menekült el hazájából; a pókervilág legaktívabb játékosai közé tartozik; elmondása szerint legalább százszor ment tönkre; háziállatként majmokat tart; hobbijának nevezi a "Baby nemzést"; 13 testvére van; egyszer egy játékban ösztönösen kitalálta ellenfele, Michael Mizrachi lapjait és fogadott vele, hogy megeszi az egész kátyapaklit, ha nincs igaza - igaza volt; híres arról, hogy sok időt szán rajongóira

A szabadság felé vezető rögös út

Scotty gyermekkorát bárminek lehet nevezni, csak boldognak nem. Hazáját a háborúban lerombolták és a családtagokat elszakították egymástól. A kis Thuannak nagyon hamar meg kellett tanulni megállni a saját lábán és harcolni a túlélésért.

A 11 éves Scotty családja utasításának eleget téve elmenekült Vietnámból és először egy tajvani menekülttáborba került. Habár itt nem kellett állandóan attól rettegnie, hogy egy golyózápor kellős közepén találja magát, de ebben a kerítéssel és szögesdróttal körülvett „börtönben” Scotty egyáltalán nem érezte jól magát. Életét is kockára téve hagyta el Vietnámot a szabadságért, egy jobb jövőért, nem pedig azért, hogy újra bezárják. Az egyetlen kiutat egy újabb menekülésben látta. 13 évesen tehát kitört a menekülttáborból és olyan munkát talált magának, amelyben bánatára nehéz fizikai munkát kellett végeznie. 

A vietnámi háború alatt és az azt követő időszakban több ezer amerikai család vállalta, hogy menekült gyerekeket és háborús árvákat fogad be, illetve adoptál. Segélyszervezetek és vallási egyesületek segítették számtalan vietnámi gyermek beutazását az Egyesült Államokba és a kis Thuan is egy volt közülük.

Menekülése után egy évvel tudta meg, hogy ő is beutazhat az USA-ba. 1976-ban az akkor 14 éves Scotty hajóval indult Amerikába és az illinoisbeli Chicagoban egy vendégcsaládnál szállásolták el. Habár Scottynak így valóra vált egy álma, mégsem volt gyerekjáték a számára, hogy hozzászokjon új életéhez az Egyesült Államokban. Nem csupán egy számára teljesen ismeretlen kultúrát kellett megszoknia és egy idegen nyelvet megtanulnia, hanem az eltérő földrajzi helyzetből adódó változást is el kellett viselnie. Ez utóbbi különösen nehezére esett Scottynak. Az illinoisi klímát és - szülőhazájával összehasonlítva - zord időjárást olyan nehezen viselte, ezért kérte, hogy egy melegebb vidéken élő családhoz kerülhessen. Scottynak szerencséje volt és Orange Countyba, a napfényes Kaliforniába költözhetett.

Egy „problémás” fiatal

Az eltérő klíma egyedül azonban nem volt képes csodát tenni a vendégcsalád, amely szeretettel gondoskodott róla, nem tudta a szüleit pótolni. Scottynak honvágya volt és úgy érezte magát az USA-ban, mint egy idegen. A gyermekkori sok rossz emlék is kínozta őt és ezért egy nagyon rebellis, „problémás” fiatallá vált. Az iskolában állandóan rossz viselkedésével tűnt ki és Scotty ezalatt a nehéz időszak alatt szerezte első pókeres tapasztalatait. Hamarosan több időt töltött el sötét hátsó szobákban és kártyatermekben, mint az iskola termeiben, így végül ki is utasították az iskolából.

Scotty még Vietnámban, gyermekként hallott egy varázslatos helyről, egy ragyogó, csillogó városról, tele reménnyel és határtalan lehetőségekkel: ez volt Las Vegas. 20 évesen valóra váltotta régóta dédelgetett álmát és egy pár barátjával felkerekedve kirándulást tett a „szerencsejátékok fővárosába”. A csapat a városszéli egyik első kaszinónál, a „Whiskey Pete’s”-nél állt meg és 600 dollárral „felfegyverkezve” belevetette magát a forgatagba. A híres „Strip”, Las Vegas legismertebb utcája a legnagyobb luxushotelekkel és látnivalókkal, még 80 km-re sem volt, de a fiúk nem tudták a játékot abbahagyni és két órát töltöttek a „Whiskey Pete’s”-ben. Végül mikor már az összes pénzüket elveszítették, kidobták őket, mivel még nem voltak 21 évesek. Scotty dühös volt és megkérdezte a biztonsági embert, hogy miért nem igazoltatta őket már korábban , amikor még volt pénzük. Így üres zsebbel elindultak hazafelé, anélkül, hogy valóban látták volna Las Vegast.

„Sin City” bűvöletében

Scotty még egy pillantást vetett a „Ceasar’s Palace“ logójára, ami megvilágította a koromfekete eget, s úgy tűnt, mintha hívogatná. Rábeszélte a barátait, hogy térjenek vissza és legalább egyszer nézzék meg a Stripet. Megérte. A társaság nagyon jól szórakozott, végigmentek a Stripen, lányokat szólítottak le és összeadták maradék pénzüket, hogy a „Harrah’s“-ban (szintén luxushotel) reggelizhessenek. A korareggeli órákban a barátok Scotty nélkül indultak haza, mert őt a „Sin City” („a bűn városa”: Las Vegas) túlságosan is a hatalmába kerítette. Már a reggeli alatt szerzett magának munkát a „Harrah’s” büféjében – ezzel megtette az első lépést profi pókeres karrierje felé.

„Olyan érzés volt, mintha arra születtem volna, hogy ott éljek”, emlékszik vissza Scotty.

A pincér állással azonnal új nevet is kapott, a “Scotty”-t, mivel főnöke nem tudta kimondani a “Thuan” nevet. 21 évesen Scotty elvégzett egy dealer-tanfolyamot és a büffét lecserélte a kártyateremre. Figyelte a játékosokat és rájött, hogy egészen jól meg lehet élni a pókerből, ha az ember a játékot teljesen elsajátítja. Még nem lebegett semmilyen különleges cél a szeme előtt, de új lehetőségek tárultak fel előtte. A 150 dollárt, amit naponta megkeresett a “Harrah’s”-ban, minden este alacsony tétű ($3 - $6) Stud játékokon játszotta el, de ez teljesen mindegy volt neki, mert egyszerűen csak játszani akart és másnap úgyis megint keresett 150 dollárt.

Akkoriban Scotty egy tipikus “Donkey” volt (ford.: szamár), vagyis egy rossz játékos, akit kedveltek a többiek, mert könnyen meg lehetett kopasztani. Egy interjúban így beszélt Scotty erről az időszakról:

“Még csak azt sem tudtam, mi az a “Donkey”, nem tudtam, mi az a “Fish” (= szintén rossz játékos; ford.: “hal”). Csak azt tudtam, hogy a többi játékos mindig örült, ha engem látott. Egy kaszinóban töltött este után teljes lelki nyugalommal mentem haza aludni, mint bárki más; soha sem törődtem azzal igazán, hogy pénzt vesztettem.”

Kis idő múlva azonban Scotty egyre feljebb küzdötte magát, emelte tétjeit és Texas Hold’emre váltott, egy olyan pókervariánsra, amely nagyon jól illett agresszív játékstílusához. 1985-ben lehetősége adódott arra, hogy osztóként részt vegyen Lake Tahoe-ban egy No Limit Texas Hold’em versenyen, de vitt magával elég pénzt a buy-inre (1000 dollárt), hogyha ideje engedi, játékosként is részt vegyen a versenyen. Lake Tahoe-ban a cash játékokon sikerült csekélynek mondható bankrollját (bankroll=az a pénzösszeg, ami a pókerben a játékos rendelkezésére áll) 7.000 dollárra feltornáznia és Scotty egyre bátrabb lett. Sokáig gondolkozott rajta, hogy jó ötlet-e, hogy nyereményei egy részét egy olyan versenyre áldozza, amelyben nem látott esélyt a győzelemre , végül mégis emellett döntött. Nem volt semmilyen tapasztalata, sem versenyeken, sem No Limit bajnokságokon, de amint helyet foglalt a széknél, idegességének nyoma veszett.

Egyszerűen csak úgy játszott, mint törzskaszinójának egy készpénzes játékában, s hirtelen már csak egyetlen játékos ült vele szemben. A heads-upban ellenfele azt a javaslatot tette Scotty-nak, hogy osszák fel a nyereményösszeget, mindenki kapjon 140.000 dollárt, az osztó pedig 10.000 dollárt. Scottynak tetszett az ötlet és elfogadta az ajánlatot.

Hírnév és gazdagság, egyszer fent, egyszer lent

Amikor Scotty visszatért Las Vegasba, egy más ember volt. Felmondott a Harrah’s-nál, és egyik pillanatról a másikra 1 millió dollárra gyarapította első nyereményét és ezzel készen állt arra, hogy örökre búcsút intsen addigi életének. Olyan profik ellen játszott, mint Johnny „The Orient Express“ Chan, Doyle Brunson, Puggy Pearson és David Grey és a 23 éves “üstökös” hamarosan első számú beszédtéma lett az egész pókervilágban. Mint ahogy az egy sztárhoz illik, Scotty vásárolt magának egy Chevrolet Z 28-at, egy Corvette-et és egy luxuslakást. A lakásába mindenesetre csak ritkán tette be a lábát, mivel a Caesar’s Palace, ahol naponta csillagászati összegekért pókerezett, egy luxuslakosztályt biztosított a számára. A kaszinó úgy bánt vele, mint egy istenséggel és minden kívánságát teljesítette.

A hírnév és a gazdagság gyorsan a fejébe szállt a fiatal vietnáminak, kérkedett a pénzével, nevetségesen magas borravalót adott a kaszinó személyzetének és hamarosan nem tudta megkülönböztetni az igazi barátokat a hamisaktól. Rossz társaságba keveredett és elkezdett kokaint használni. Scotty szégyellte kokainfüggőségét és a kábítószert csak egyedül, lakosztályában fogyasztotta. Élvezte az emberek figyelmességét és meg volt róla győződve, hogy életét sikerült végre a helyes mederbe terelnie:

“Azt hittem, hogy mindenki a személyem miatt szeret engem, de csak a pénz miatt volt, mindazon anyagi dolgok miatt, amit kínálni tudtam nekik.”

Scotty repesett a boldogságtól és azt hitte, hogy ez mindörökké tartani fog. Két széffel rendelkezett a “Ceasar’s”-ban és kettővel a „Bob Stupak’s Vegas World“-ben, amik tömve voltak több ezer dollár értékű zsetonnal és készpénzzel. Sikere és kirívó életmódja miatt a “a póker hercege” becenevet ("The Prince of Poker")kapta. A pénz volt a mindene, ez jelentette számára a boldogság forrását , de hamarosan fordult a kocka:

Egy végzetszerű napon Scotty mindent elveszített, egészen az utolsó centig és ezt még csak nem is pókerben, hanem kockán. Mintha csak összeesküdtek volna ellene a kockák, egyre több pénzt veszített, de az asztalt nem akarta otthagyni. Mindkét széfjét hozatta és addig játszott, mígnem azok üresek lettek. Akkor hívta Bob Stupakot és hozatta vele a két másik trezort is. Négy óra múlva mindent elveszített, az egész vagyonát. A rideg valóságot nem volt könnyű megemészteni:

“Totál rosszul lettem. Legszívesebben megöltem volna magam.” - emlékszik vissza Scotty.

A kaszinótulajdonosok természetesen már régóta figyelték Scottyt, tudták, hogy egy nap eljön majd az idő, amikor ők fognak belőle profitálni. Pontosan ezért kényeztették őt, hogy eszébe ne jusson abbahagyni a játékot. A „Ceasar’s” adott Scottynak 5.000 dollárt és megengedték neki, hogy megtartsa lakosztályát is. Minden más azonban odalett: a Corvette, a Chevrolet, a luxuslakás. Ismét osztóként kezdett el dolgozni a „Harrah’s”-ban és kis tétekkel kezdett pókerezni, így lassan ismét talpra állt.

Ez az élmény, akármilyen sokkoló is volt az első pillanatban, semmi volt azokhoz a szörnyű dolgokhoz képest, amit Scottynak gyermek- és fiatalkorában kellett átélnie. A háború miatt feldúlt Vietnám, a hazájából való menekülés, szabadulás a menekülttáborból, mindezek erőssé tették és biztos volt benne, hogy semmi és senki nem tudja Scotty Nguyent legyőzni. Élete hullámvölgyei által tanulta meg azt is, hogy értékelni tudja a jó időket:

„Hirtelen nem volt semmim. De ez is egy bizonyíték arra, hogy milyen erős vagyok. Mindegy, hányszor esek el – én mindig fel tudok állni. Ezért képes vagyok egyre magasabbra jutni, mindegy milyen gyakran kerülök padlóra. Akadály nélkül nincs siker. Nincs fény árnyék nélkül.”

Vissza a csúcsra

Mint szó esett róla, Scotty már 23 évesen hírnevet szerzett a pókerversenyek világában, de a profi pókerjátékosok álma, győzni a World Series of Poker bajnokságán, csak valamivel később, 1998-ban teljesült számára.

1995-ben Scotty a nagy presztízzsel bíró WSOP Limit Hold’em versenyén 13. helyezett lett és a “Gold Coast Open”-en No Limit Hold’emben pedig harmadik helyezést ért el.

1997-ben Scotty megnyerte első WSOP arany karkötőjét Limit Omaha Hi-Lo-ban, és olyan sztárokat győzött le, mint Ted Forrest és Mike „The Mouth“ Matusow. Közel 160.000 dollárt kaszírozott. Amikor Stu Ungar 1997-ben a híres WSOP No Limit Hold’em bajnokságot megnyerte, Scotty vásárolt egy újságot, aminek a címlapján Stu volt. Minden nap ránézett az újságra és arról álmodozott, hogy egyszer majd ő lesz a címlapon.

Egy évvel később, 1998-ban Scotty részt akart venni a WSOP bajnokságon, hogy harcba szálljon a világbajnoki címért, de önpusztító életmódja és játék- valamint fogadási szenvedélye keresztül húzta a számítását –, ismét csődbe jutott. Kollégája, Mike Matusow azonban, aki saját tapasztalatból jól ismerte az ilyen helyzeteket, kisegítette Scottyt 500 dollárral, akinek így a szatelitversenyhez szükséges összeg fele rendelkezésre állt. Egy másik barát a másik felével segítette ki, így mostmár minden csak Scottyn múlott, hogy mit kezd ezzel az eséllyel.

Nem okozott csalódást támogatóinak, bejutott a döntőbe és sikeresen folytatta a játékot. Scotty olyan pókernagyságokat győzött le, mint T.J. Cloutier és Kathy Liebert, míg végül Kevin McBride-dal találta szemben magát heads-upban. Scotty nagyon jó formában volt és megnyerte a világbajnokságot, az 1.000.000 dolláros pénznyereményt és az áhított arany karkötőt, gyűjteményének második darabját.

Scotty győzelme McBride felett legendás volt és bevonult a póker történelmébe:

Scotty lapja J és 9♣ volt, McBride-nek Q és 10 lapjai voltak. McBride a flop előtt emelt és Scotty tartotta. A flop 8♣, 9 és 9lett, s ezzel Scottynak drillje volt. Mégsem emelt, hanem checkkelt. McBride blöffölt és 100.000 dollárral emelte a tétet. Scotty tartotta. A turn a 8 volt, így Scotty-nak full house-a lett. De Scotty megint csak checkkelt és McBride további 100.000 dollárral emelt. A river 8♠ lett, s így mindkettőjüknek full house-a volt, de Scotty-é volt a magasabb. Kihasználta a helyzetet és 310.000 dollárt tett, McBride már lázasan a következő lépésen gondolkodott, amikor Scotty, aki híres volt vagány beszólásairól, így figyelmeztette ellenfelét:

„You call this one and it’s gonna be all over baby!“ (ford.: „Ha megadod, akkor mindennek vége Baby!“).

McBride azt hitte, hogy blöfföl, ezért megadta, és számára tényleg mindennek vége volt. Scotty-t 1998-ban “World Champion of Poker” címmel tüntették ki, így megvalósult az álma és felkerült a pókerújság címlapjára, mondása pedig ,„You call it’s gonna be all over, baby!“ elhíresült. Diadalát azonban másnap egy tragédia árnyékolta be: egyik bátyja autóbalesetben meghalt Vietnámban, ezért Scotty úgy határozott, hogy az 1998-as karkötőt sohasem fogja hordani.

Miután támogatóit kifizette, nyereményéből 333.333 dollár maradt. Ebből egy nagy házat vásárolt magának, akkori feleségének, Dawnnak és gyerekeinek. Ez a győzelem nemcsak anyagilag változtatta meg az életét, hanem személyiségére is kihatott. Scotty ismert volt heves természetéről a pókerasztalnál. Egy bad beat (= ha valaki jó lapjai ellenére veszít) után képtelen volt dühén uralkodni, átkozódott és veszekedett az osztókkal és a körülötte lévő emberekkel. Gyakran hozta magát és főleg feleségét kellemetlen helyzetbe, de a világbajnoki cím után elkezdett másként gondolkozni és igyekezett ügyelni vérmérsékletére. Úgy érezte, hogy az emberek tisztelik őt, ezért egy valódi bajnokhoz méltóan akart viselkedni. Sokkal nyugodtabb és kedvesebb lett az emberekkel. Scotty büszkén mesélt arról egy interjúban, hogy 1998 óta csak tízszer szidta az osztót és azt sem az asztalnál tette.

Az ezredfordulóig Scotty neves rendezvények számos döntőasztalánál ült és legtöbbször az első tíz közé pókerezte magát. 2000-ben a „Carnival of Poker“ Limit Omaha Hi-Lo versenyén második helyezett lett, amiért 25.000 dollárt nyert és a „Jack Binion World Poker Open“ mindkét győzelme után (Limit Seven Card Stud, Limit Omaha Hi-Lo) 70.000 dollárral térhetett haza.

A 2000-es WSOP-n Scotty negyedik lett a Limit Seven Card Stud versenyen és 30.300 dollárt nyert. Ugyanebben az évben nyertese volt az „Orleans Open“, a „Legends of Poker“ és az „Austrian Classic“ versenyeknek és számos rendezvény cash játékán ő dominált.

“Scotty Nguyen verhetetlen, Baby!”

A rákövetkező években Scotty fáradhatatlanul járt egyik versenyről a másikra és oly sok kitűnő játékkal kápráztatta el a pókervilágot, hogy azokkal egy könyvet lehetne megtölteni, ha mindet fel akarnánk sorolni.

2001-ben Scotty harmadik arany karkötőjét szerezte meg Pot Limit Omaha-ban és azzal 178.480 dollár ütötte a markát. Ugyanebben az évben „ a póker hercege“ mégegyszer lecsapott és megnyerte a Limit Omaha Hi-Lo versenyt, negyedik arany karkötőjét és hozzá 207.580 dollárt.

Harmadik lett a „Tournament of Champions 2001“ No Limit Hold’em főrendezvényén, ami 77.000 dollárral gazdagította őt. A „Heavenly Hold’em“ Limit Hold’em versenyén ő lett a győztes, s ezért 74.000 dollárt vihetett haza. A „World Poker Finals“ alkalmával kétszer is győzelmet aratott, így 44.000 dollárt és 159.600 dollárt vihetett haza, valamint számos más pénznyereményt is.

Scotty gyakran megtalálható a PartyPoker.com oldalán. Azok a játékosok, akik a PartyPoker.com oldalán a POKERFACE BonusBonusBonus bónuszkóddal regisztrálnak, mesés üdvözlőbónuszt kapnak, első befizetésük 30%-át maximum 150 dollárig.

Bárhol tűnt is fel a “póker hercege”, tisztelettel szegezték rá tekintetüket a verseny résztvevői, Scotty Nguyen verhetetlennek tűnt. 2001 és 2005 között alig volt olyan rendezvény, aminek legalább egy versenyén ne az első öt között végzett volna, számos első helyezést ért el és tömérdek pénzt kaszírozott. Legnagyszerűbb vívmányai közé tartoznak, a négy arany WSOP karkötő mellett, a WPT-n (World Poket Tour) nyújtott teljesítményei is. Scotty az egyetlen, aki minden WPT idényben legalább egy döntőasztalig eljutott. Ezenkívül mindezideáig (2008 márciusi adat) 4 WPT címet nyert el, ezek között bajnoki címet is. A 2006-os WPT negyedik idényének (WPT Season 4) „WPT No Limit Hold’em Championship“ versenyén, a „Gold Strike World Poker Open“ –en Scotty hihetetlen 969.421 dollárt kasszírozott.

Szintén 2006-ban a „Bellagio Five Diamond World Poker Classic“ versenyen 124.030 dollárt söpört be, a WPT 5. idényének „Legends of Poker“ versenyén elért 6.helyezése pedig 133.095 dollárt hozott neki, a 2007-es WSOP bajnokságon a 11. helyért pedig 476.926 dollárt kapott. Ugyanebben az évben az „US Poker Bowl“ versenyen harmadik lett, s így 100.000 dollárral térhetett haza. A listát azonban még hosszan lehetne folytatni.

Megközelítőleg 44-szer volt első és kb. 250-szer került be a díjazottak közé, így Scotty a világ legsikeresebb és legaktívabb pókerjátékosai közé tartozik. Versenyeken szerzett nyereményei körülbelül 6,5 millió dollárt tesznek ki, amivel a legnagyobb összeget nyerők listájának 9. helyét foglalja el (2008 márciusi adat), a WSOP legjobb Omaha Hi-Lo játékosainak listáján pedig 2. helyezett.

Ha most azonnal Scotty Nguyen ellen szeretne játszani, itt le tudja tölteni a Party Poker szoftverét, s ezzel biztosíthatja magának az exkluzív BonusBonusBonus üdvözlőbónuszt. Keresse meg Scottyt a számos asztal egyikénél és játsszon ellene!

A pókerasztalnál Scotty gondoskodik róla, hogy senki ne unatkozzon. Egyfolytában beszél és szinte minden mondatának vége „Baby“-vel fejeződik be. Kommentálja a teljes játékot és fecsegésével próbál ellenfeléből fontos információkat kicsalni. Mivel ilyenkor szívesen iszik sört, ezáltal még bőbeszédűbb lesz. Aki veszít a “a póker hercegével” szemben, az minden bizonnyal hallani fogja a vígasztaló mondatot: „That’s poker, baby!“ (ford.: “Ilyen a póker, Baby!“). Számos arany nyaklánca és gyűrűje vagány fellépésével együtt Scottyt az egyik legfeltűnőbb személyiséggé teszi a pókervilágban, így a „a póker hercege“ név mellett még a „King of Bling“ (ford.: „A bling-bling királya“) elnevezéssel is illetik.

Habár Scotty mégegyszer nem került olyan mélyre, mint akkoriban a Ceasar’s-ban, az ahogy a pénzzel bánik nem éppen példaszerű. Még mindig szeret fogadásokat kötni és azt mondta egy interjúban, hogy karrierje során legalább már százszor üres lett a zsebe. Rossz szokása ellenére Scottynak sikerül nagy lábon élnie, mindig hagyatkozhat pókertudására és nem kell sokáig következő nagy pénznyereményére várnia. Scotty ezenkívül az oklahomai „Cherokee Casino Resort“ kaszinólánc reklámtábláin is szerepel, különben szinte kizárólag csak a versenyeken szerzett nyereményeiből él, amivel Vietnámban élő nagy családját is támogatja.

„A póker hercege“, mint magánember

Scotty Nguyen második feleségével, Julie-val és gyermekeivel Las Vegasban él. Szeret a kertesházában tartózkodni, ahol szívesen játszik majmaival, akik boldogan ugrándoznak rajta össze-vissza. Nappaliját versenytrófeákkal és pókerkellékekkel díszíti. Szabadidejében szívesen megy el horgászni és ahogy ő mondja, egyik hobbija a „Baby nemzés“. Ebben a “sportágban” a póker hercege” nagyon tehetséges, ugyanis már hét gyereke van (első és második házasságából)!

Scotty számára a tisztelet az egyik legfontosabb erény a póker világában. Egy jó pókerjátékosnak kell hogy legyen stílusa és személyisége és sohasem szabad elfelejtenie, hogy a siker nem csak úgy az ölébe pottyant. Scotty egy nehéz és hosszú utat tudhat maga mögött és rendszeresen visszanéz, hogy el ne felejtse, honnan jött. „Senki“ volt, amikor kezdte, és sikerült egészen a csúcsig jutnia és minél magasabbra jut az ember a karrierben, annál fontosabb – Scotty szerint – a többiekkel szemben az udvariasság és a tisztelet megadása. Sosem nézne le mást, szeretne egy példakép lenni a kezdő pókeresek számára, és meg akarja nekik mutatni, hogy milyen fontos, hogy az ember önmaga maradjon: „Tudod, Scotty mindig Scotty Nguyen fog maradni, Baby!“

Ha Scotty valamit megváltoztathatna a póker világában, akkor minden tisztességtelen versenyzőt kidobna, azokat a játékosokat, akik másokat kinevetnek és szidnak - „That's not poker, baby. That's just dirty.“ (ford.: „Ez nem póker, Baby. Ez egyszerűen egy mocskos dolog.“)

Scotty nagyon hálás azért, amit elért az életben és pókertehetségét Isten ajándékának tartja. Azok, akik pókereznek vele, meglepődnek és azt kérdezik, hogy lehet, hogy ez a fickó szinte mindig a megfelelő pillanatban a megfelelő döntést hozza. Scotty maga is gyakran meglepődik és csak nehezen tud magyarázattal szolgálni, ha adottságáról kérdezik. Tehetsége valószínűleg tényleg Isten ajándéka kell legyen.

Scotty Nguyen kétség nélkül a pókervilág legfigyelemreméltóbb személyiségei közé tartozik. Ő nem csak az egyik legjobb és legaktívabb játékos - neki különösen keményen kellett küzdenie a sikerért is. Ő a legjobb példa arra, hogy milyen fontos az, hogy az ember sose adja fel, mindig higyjen magában és hálás legyen azért, amije van.

Scotty igazi ízig-vérig játékos és versenyen való részvétele sokak számára ok arra, hogy bekapcsolják a tévét. Ellenállhatatlan sármja és vagánysága hatalmába keríti az embereket. Anélkül, hogy bárkit is megbántana, sikerül neki egyszerre viccesnek, vagánynak és szemtelennek lennie – egy egészen különleges adottság egy olyan sportban, mint a póker, ahol sajnos a küzdelem hevében meglehetősen gyakran durva szóváltások fültanúi lehetünk.

Habár Scotty nyugodtan ülhetne a babérjain, mégsem gondol arra, hogy abbahagyja a pókerezést. Szereti a játékot és azonkívül sok pénzt küld nagy családjának. Így tehát „a póker hercegének“ még számtalan izgalmas és szórakoztató fellépésének örülhetünk, mivel Scotty Nguyenre még sokminden vár Baby!

Szeretné megtekinteni Scotty Nguyen videóit?
KATTINTSON A 'PLAY-GOMBRA' MAJD A 'MENÜ-GOMBRA' JOBBRA A HANGSZÓRÓ MELLETT, HOGY MÉGTÖBB VIDEÓT MEGNÉZHESSEN A KÖVETKEZŐ PÓKERJÁTÉKOSRÓL: SCOTTY NGUYEN
     

    ---

    Tag Cloud

    ---