Szerda,  2018. december 19.  -  03:58:37
Poker, Sports Betting, Casino Poker, Sportwetten, Casino BonusBonusBonus.cz BonusBonusBonus.sk Poker, kasyno, bukmacher BonusBonusBonus.hu BonusBonusBonus.ru Poker, Sports Betting, Casino
ADATLAP

David Reese alias "Chip"

Utolsó frissítés: 2014. március 27.
Foto by Larry Kang/ www.flickr.com
„A játék csak a temetésemmel ér véget, s csak Isten tudja, mi lesz azután.“
Chip Reese arról, hogy mikor fog felhagyni a pókerezéssel
1951.03.28
04.12.2007
Centerville, US
Kos
Elvált
Fia Casey, lánya Taylor, nevelt lánya Britney
Las Vegas, US
USA
Közgazdaságtant tanult a Darmouth főiskolán
Golf, sportfogadás, futball
...már 6 éves kora előtt édesanyjával
7 Card Stud
"A legkülönlegesebb emberekhez tartozott, akiket valaha is ismertem és a pókervilág vele egy nagy játékosát veszítette el. Biztosan mondhatom, hogy minden idők legnagyobb pókerjátékosa volt.” (Doyle Brunson)
Arról ismerték, hogy bárkit rá tudott beszélni a cash játékra, Doyle Brunsonnal együtt pénzt fektetett a Titanic és Noe bárkájának keresésébe, a legtöbb pókerjátékos példaképének tekinti

Gyermek- és fiatalkor

Valóban olyan sokat játszott ez idő alatt, hogy később kijelentette, pókeres sikerét elsősorban ennek a gyermekkori egy évének köszönheti. Hat évesen Chip már annyira ügyesen játszott, hogy rendszeresen nyert pókerben a nála sokkal idősebb gyerekek ellen. A középiskolában lelkes focista volt és egy vitaklub tagja (a vitaversenyeknek nagy hagyománya van az Egyesült Államok közép- és felsőfokú iskoláiban), ahol ráadásul még az Ohio State bajnokságot is megnyerte és a nemzeti döntőig is eljutott.

Chip ajánlatot kapott a jó hírű Harvard University-től, de azt visszautasította és New Hampshire-ben a Dartmouth College privát főiskolán kezdett el közgazdaságtant tanulni. Chip tagja volt a „Beta Theta Pi” testvériességet hangsúlyozó, kizárólag fiúkat magába tömörítő diákszövetségnek, tovább futbalozott és vitarendezvényeken vett részt. A pókerjáték továbbra is a legnagyobb hobbijai közé tartozott, rendszeresen játszott barátai ellen, de a professzorokkal is. A „Beta Theta Pi” később róla nevezte el kártyatermét: „David E. Reese Memorial Card Room”.

A főiskola befejezése után Chip tulajdonképpen jogot szeretett volna tanulni a kaliforniai „Stanford Law School”-on, de egy Las Vegas-i kirándulás a feje tetejére állította terveit. 1974 nyarán Chip Reese elindult nyugatra, hogy megnézze új egyetemét és a sors úgy hozta, hogy „Sin City”-ben (ford.: „a bűn városa” vagyis Las Vegas) megálljon egy barátját meglátogni. A legenda szerint Chip egy Seven Card Stud alkalmával asztalhoz ült és nem is hagyta el többé. A legenda nem áll túl messze a valóságtól, Las Vegas egy csapásra elvarázsolta Chipet és lehet azt mondani, hogy soha többé nem hagyta el a várost.

400 dollárral felvértezve lépett be a legjobb kaszinóba és összes pénzét eljátszotta blackjackben. Chipet azonban nem kedvetlenítette el ez a kezdeti vereség, már a következő nap munkát vállalt barátja apjánál és elkezdett Seven Card Studot játszani. Miután egész nyáron intenzíven gyakorolt, benevezett egy versenyre a „Sahara” kaszinóba és egy csapásra az övé lett az első helyezés. Chip 50.000 dollárt nyert és ezzel minden továbbtanulási terve füstbe ment.

Jog helyett szerencsejáték

Amikor ősszel az egyetem elkezdődött, Chip még mindig Las Vegasban volt és már egy tekintélyes bankrollt (az a pénzösszeg, amely a pókerben rendelkezésre áll) 100.000 dollár értékben eljátszott. Világos volt a számára, hogy anyagilag a jogi képzés messze nem olyan vonzó, mint egy profi pókerkarrier, de hogy közölje ezt szüleivel? Chip egy teljes éven keresztül abban a tudatban hagyta a szüleit, hogy jogot tanul, majd rászánta magát és elmondta nekik, hogy ő nem jogász, hanem pókerjátékos akar lenni.

Chip Reese pókerkollégájával Danny Robesonnal – aki szintén Daytonból érkezett Las Vegasba - egy csapatot alkotott, és mind a ketten elhatározták, hogy felveszik a kesztyűt a profikkal szemben. Három napos „pókermaraton” után, melyben olyan nagy játékosok ellen játszott, mint Doyle „Texas Dolly” Brunson, - aki később a legjobb barátja lett - és Johnny Moss, Chip egy 300.000 dollár értékű profitot tudott elkönyvelni. Ez a győzelem bátrabbá tette őt és ezért szerencsét próbált más pókervariánsokban is, mint pl. Texas Hold’em és Razz.

Már a 70-es évek végén Chip Reese a pókervilág legjobb Seven Card Stud játékosaként volt ismert és Doyle Brunson nem tudott könyve, a „Super System“„Seven Card Stud“ című fejezetének megfelelőbb írót elképzelni, mint őt. A könyvet „a póker bibliájaként“ tartják számon, ami minden idők legnagyobb példányszámban elkelt pókerkönyve. Azok a játékosok, akik a DoylesRoom oldalán a GBUTLER1 BonusBonusBonus promokóddal regisztrálnak, egy mesés üdvözlőbónuszt kapnak első befizetésük 110%-t 660 dollár összegig.

Chip Reese nemcsak kitűnő pókerjátszmái miatt lett híres Las Vegasban, hanem mert öt évig menedzserként dolgozott egy kártyateremben a „Dunes Casino”-ban (a mai Bellagio), ami természetesen nagyon pozitívan hatott a bankrolljára. Chip relatív kevés versenyen vett részt és legfőképpen a cash játékokra koncentrált.

Chip viharos gyorsasággal meghódítja a WSOP-t

1978-ban Chip Reese megnyerte a World Series of Poker (WSOP) Limit Seven Card Stud Hi-Lo versenyét és ezzel elnyerte első WSOP arany karkötőjét. 1981-ben harmadik helyezett lett a No Limit Ace to Five Draw versenyen és ötödik helyezést kapott a No Limit Deuce to Seven Lowball illetve a Limit Ace to Five Draw versenyeken.

1982-ben elnyerte második arany karkötőjét a kedvenc pókervariánsában, a Limit Seven Card Stud-ban és megkapta az azzal járó 92.500 dollárt. Ugyanabban az évben megnyerte az „Amarillo Slim’s Superbowl of Poker“ Deuce to Seven Lowball versenyét. 1984-ben  a „1984 Grand Prix of Poker“ Limit Seven Card Stud versenyét nyerte meg és 100.000 dollárt vihetett haza.

1985-ben hajszál híján sikerült két további WSOP címet szereznie. A No Limit Deuce to Seven Lowball alkalmával a második helyezést érte el és 38.000 dollárt nyert. A Pot Limit Omaha alkalmával szintén második helyezést kapott és 42.500 dollárt nyert. Az ezt követő években Chip többször is a WSOP díjazottjai közé került, gyakran az első tíz közé és más neves rendezvényeken is sikereket tudott elkönyvelni (Grand Prix of Poker 1985-ben és 1987-ben, Amarillo Slim's Superbowl of Poker 1986,1987 és 1988,...). Az 1989-ben megrendezett „5th Annual Diamond Jim Brady“ Limit Hold'em versenyén megszerzett második hely 150.000 dollárt hozott neki.

1990-ben szintén sikert sikerre halmozott, a pókerversenyek döntőasztala már elképzelhetetlen volt nélküle. 1991-ben az akkor legfiatalabb játékosként bekerült a „Poker Hall of Fame“ listára. A „Queens Poker Classic 1992“ alkalmával Chip két második helyezést szerzett meg, valamint egy harmadik helyet. Az 1993-as WSOP-n a hatodik helyen landolt a Seven Card Stud versenyen és 1995-ig valamennyi rendezvényen díjazott volt.

1995-ben Chip elhatározta, hogy hátat fordít a pókerversenyeknek és kizárólag a cash játékokra koncentrál. Időközben családot alapított és a bellagio-i „Big Game“ játékon szerzett magas nyeremények segítették, hogy növekvő kiadásait fedezni tudja. Ezenkívül Chip még sportfogadásokkal is keresett pénzt és tagja lett az ún. „Computer Group“-nak, amely egy számítógépprogram segítségével tett milliós nagyságú fogadásokat. 2002-ben Chip a tunicai „3rd Annual Jack Binion World Poker Open“-en vett részt, ahol ötödik lett, ettől eltekintve azonban 1995 és 2004 között nemigen lehetett hallani róla, hacsak nem tartozott valaki az elithez, akik rendszeresen játszottak a bellagio-i „Big Game“– eken csillagászati összegekért.

Chip egy családcentrikus ember volt, a legfontosabb az volt a számára, hogy három gyermekével tölthesse az időt. Ezért kollégái is nagyra becsülték; Barry Greenstein egyszer ezt mondta róla:

„Olyan családcentrikus ember volt, mint egyetlen másik pókerjátékos sem. Mindegy, hogy éppen mit csinált, ha a gyerekeiről volt szó – baseballjáték, előadások, vagy bármi – mindent félbehagyott, hogy ott lehessen velük. Közülünk sokan irigyelték őt ezért. Olyan jól játszott, hogy megengedhette magának, hogy félrevonuljon a játéktól és a gyerekeinek szentelje magát“.

Ugyanakkor a gyermekei voltak azok is, akik 2004-ben visszahozták őt a versenyzéshez. Nagyon büszkék voltak az apjukra és mindenképpen látni akarták őt újra játszani a tévében. A WPT (World Poker Tour) második évadján, az „5th Annual Jack Binion World Poker Open 2004“ No Limit Hold'em versenyén a negyedik helyezést érte el, ami több mint 200.000 dollárt hozott neki. Ugyanebben az évben a WPT még két másik rendezvényén is részt vett (a „Grand Prix de Paris“ és a „The Doyle Brunson North American No Limit Hold'em Poker Championship“), de természetesen nem hiányozhatott a presztizsértékű „Tournament of Champions“ versenyről sem. A „Tournament of Champions 2004“ egy freeroll verseny volt (freeroll = buy-in nélküli verseny pénznyerési lehetőséggel) meghívott játékosok számára, ahol a legjobbak legjobbjai mérkőztek meg egymással.  A résztvevők között olyan pókersztárok tűntek fel, mint Phil „Poker Brat“ Hellmuth, Doyle Brunson, Greg Raymer, Johnny „The Orient Express“ Chan, Annie Duke és Howard Lederer. A győztesre egy mesés összeg, 2.000.000 dolláros pot várt! Chip Reese végülis tizedik lett, a versenyt Annie Duke nyerte meg.

Chip Reese (póker)történelmet ír

2005-ben Chip ötödik lett a „Poker Superstars Invitational Tournament“ versenyen és 2006-ban  a WSOP-n megnyerte a $ 50.000 buy-in  No Limit H.O.R.S.E. (= a következő játékok kombinációi:  Hold'em, Omaha Hi-Lo Split, Razz, Seven-Card Stud és Eight or Better) versenyt. Ez a győzelem nem kevesebb, mint 1.784.640 dollárt hozott neki, valamint a harmadik WSOP arany karkötőt.

A verseny több szempontból is legendás volt, már maga a csillagászati buy-in egyedülállóvá tette. Egy másik különlegesség a verseny időtartama volt, ami a játékot egy valódi “pókermaratonná” változtatta. Összesen négy napig tartott és nemcsak a 143 résztvevő pókertudását tette próbára, hanem szellemi és fizikai kitartásukat is. Az első versenynap 14 órás volt, a második pedig még ennél is több.  A második nap déli 12 órakor kezdődött és másnap reggel 9 órakor fejeződött be.

Miután a játékosok non-stop 21 órán keresztül játszottak, a megmaradt kilenc finalista egy rövid időre visszavonulhatott pihenni, majd 21 órakor találkoztak a döntőasztalnál. Az asztalnál az abszolút pókerelit vett rész; olyan top-játékosok, mint „Tiger Woods of Poker “ Phil Ivey, Doyle Brunson, a karizmatikus finn Patrik Antonius, T.J. Cloutier és Andy Bloch.

A döntőasztal utolsó három játékosa Phil Ivey, Andy Bloch és Chip Reese volt. Ivey, aki kevés zsetonnal rendelkezett, kiesett, így Chip Reese és Andy Bloch ült heads-upban egymással szemben. E két játékossal a pókervilág két gigásza talált egymásra, két hasonló karakter, hasonló játékstílussal, s a közönség egy izgalmas játéknak nézhetett elébe.

A heads-up játék minden elképzelést fölülmúlt és amikor a horizonton feltűnt a nap, a két ellenfél még mindig ott ült, törték a fejüket teljes koncentrációban és megfejthetetlen pókerarccal. Azok a nézők, akik előző este elhagyták a kaszinót, amikor visszajöttek, nem hittek a szemüknek, mivel ugyanaz a kép tárult a szemük elé. Pontosan 9 óra 12 perckor Chip és Andy egy olyan rekordot döntött meg, ami évtizedekig verhetetlen volt: az 1983-as döntő tartotta az addigi rekordot, amikoris Tom McEvoy és Rod Peate heads-upban egy hétórás mérkőzést vívtak, ami minden idők leghosszabb heads-up játszmája volt, míg Reese és Bloch meg nem döntötték azt és a WSOP történetének leghosszabb heads-up játékát játszották.

Bloch a heads-upot kisebb zsetonelőnnyel kezdte és ezt sokáig tartani is tudta. Többször all-int mondott, de Reese-nek mindig sikerült magát összeszednie és visszavágott. Egyszer Reese-nek az a hihetetlen szerencséje lett, hogy éppen azokat a mágikus kártyákat kapta, amik a sorához hiányoztak, így újból versenyben volt. Egy másik alkalommal egy flush mentette meg őt, így lassan sikerült Reese-nek zsetonelőnyre szert tennie.

Több mint 300 leosztás után végre eldőlt a vereny a páros között: Chip utolsó leosztása A és Q volt és flop előtt all-int mondott. Andy Blochnak már csak kevés zsetonja volt, ezért be kellett érnie 9-es és 8-as lapokkal. Az asztalon a J-7-7-4-4 lapok voltak és Reese ásszal – mint a legmagas lappal – nyert.  

Andy Bloch második helyezettként 1.029.600 dollárt vihetett haza, de a pénznyeremény annyira nem is érdekelte, mivel nagyon szerette volna elnyerni első arany WSOP karkötőjét és láthatóan csalódott volt. Minden bizonnyal a pókervilág egy igazi megrögzött tagjának kell lenni ahhoz, hogy az ember megértse, hogy ezen a meccsen nem a pénzről van szó, hanem sokkal többről. Egy olyan bizonyítékról, aminek megfizethetetlen értéke van, s ez a „kívülállók“ számára felfoghatatlan. Chip eltette az 1.784.640 dollárt és harmadik arany karkötőjét és ezzel mégegyszer megvédte nem hivatalos „legjobb allround player“ címét. A H.O.R.S.E. sokak számára a póker egyik legnehezebb fajtája; nincs mégegy olyan pókervariáns, amelyben olyan sokoldalúnak kell lenni, és oly sok tudásról kell bizonyságot tenni, mint ebben.

A verseny utáni egyik interjúban azt mondta Chip:

„Ahhoz, hogy az ember a legjobb legyen, nem elég egyszer vagy kétszer győzni, mindennap bizonyítani kell“

Habár természetesen nagyon boldog volt a győzelme miatt, együttérzett Andy Bloch-hal:

„Boldog vagyok, hogy megnyertem ezt a versenyt, de Andyt sajnálom, hiszen ő is ugyanúgy megérdemelte volna a győzelmet, mint én.“

Andy Beal vs. The Corporation

Chip pókerkarrierjének egy további csúcspontja minden bizonnyal a 2006-os legendás játék, az „Andy Beal versus The Corporation“ volt. A „Corporation“ egy Phil Ivey által alapított klub volt, ami azt a célt tűzte ki maga elé, hogy összegyűjtse a szükséges pénzösszeget ahhoz, hogy a milliomos, sikeres bankár és híres pókerjátékos, Andy Beal-t felkérje egy megmérettetésre. A tagokhoz Chip és Phil mellett még Doyle Brunson, Todd Brunson, Jennifer Harman, Howard Lederer, Chau Giang, Barry Greenstein, Ted Forrest, Gus Hansen, Ming La és Johnny Chan tartozott.

A Corporation végül 10 millió dollárt gyűjtött össze és a Las Vegas-i hotelben Wynnben a matematikus zseni Beal ellen heads-up versenyekben mérkőztek meg.  A játékot Chip Reese kezdte el, ő játszott elsőként a bankár ellen. Két hét múlva Phil és a többi klubtag mindent elveszített. Egyhetes szünet után Phil három napon át megszakítás nélkül játszott Beal ellen és visszanyerte a teljes 10 millió dollárt, plusz még 6.5 milliót. Ezután a 16.5 milliós vereség után Andy Beal megfogadta, hogy soha többé nem pókerezik.

Ez a legendás mérkőzés elkápráztatta a világot. Az emberek spekuláltak, fogadtak és a médiák kétségbeesetten próbáltak információkhoz jutni. A Corporation azonban titkolózott és nagyon ügyelt arra, hogy ne kerüljön túl sok információ nyilvánosságra, hiszen végülis egy zártkörű mérkőzésről volt szó. Magán versenyüknek mindenesetre választhattak volna magán helyiséget is a kaszinó privát célra fenntartott helyisége helyett. Tehát úgy tűnik nem egészen akaratlanul keltették fel a nyilvánosság érdeklődését rejtélyes játékukkal.

Még sohasem forogtak egy pókerjátékban sem ekkora tétek, és az „Andy Beal versus The Corporation“ mérkőzés beírta magát a történelembe. Az egyesült államokbeli író, Michael Craig még egy könyvet is írt róla, a „The Professor, the Banker and the Suicide King: Inside the Richest Poker Game of All Time“ (ford.: A Professzor, a Bankár és az Öngyilkoskirály  minden idők legdrágább pókerjátszmáján) címmel. A cím a Corporation két tagjaira vonatkozik és Andy Beal-re. A „The Professor“ Howard Lederer, vagyis a matematikai memóriával bíró pókerzseni. A „The Banker“ Andy Beal és a „The Suicide King“ az őrült, gyakran kíméletlen Ted Forrest. A „The Suicide King“ a szívkirályra is vonatkozik, mivel a kártyán úgy néz ki, mintha a király a kardot a fejébe döfné.

Felejthetetlen pókertehetség és különleges személyiség

A legtöbb profi pókerkolléga úgy jellemzi Chip Reese-t mint minden idők legjobb cash játékosát, a legjobb allround playert és Seven Card Stud játékost. Egy másik sajátossága, ami őt a tömegből kiemeli az, hogy sohasem volt egyetlen online pókerszobával sem szerződésben.

A pókerasztalnál egy nagyon kellemes modorú játékostárs volt, aki mindig úgy viselkedett, mint egy gentleman és nagyvonalúan támogatta azokat a kollégákat, akik csődbe mentek. Chip, aki már középiskolásként tehetséges szónok volt, ismert volt arról, hogy rá tudott másokat beszélni a játékra. Nem számított, hogy valaki egyszerűen csak félt, hogy a nagy „mesterek“ megverik, vagy teljes csődben  vagy csak fáradt volt, esetleg nem volt kedve játszani – egy Chippel történő beszélgetés után rendszerint mindenki a pókerasztal mellett landolt. Rábeszélőképessége olyan legendás volt, hogy azt a többiek kedvesen csak „Chip-talk“-nak (ford.: „chip-csevegés“) nevezték el. Még Barry Greensteint is sikerült többször cash játékra rábeszélnie:

„Mindig ezt mondta nekem: ‚Haver, olyan játékot játszunk, ami tökéletesen megfelel neked. Mindannyian a te kedvenc variánsaidat játszuk. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy képes vagy elszalasztani ezt az alkalmat‘. Azon a jellegzetes módon, abban a kissé atyáskodó hangnemben beszélt, szóval azon a bizonyos ‚Chip-talk-on‘.“- emlékszik vissza Barry.

Amennyiben Ön a pókerász Barry Greenstein ellen szeretne játszani, innen közvetlenül letöltheti a PokerStars szoftverét és ezzel biztosíthatja magának az Ön exkluzív BonusBonusBonus üdvözlőbónuszát első befizetésének 100%-t 50 dollár összegig.

Arra a kérdésre, hogy mit gondol, mikor fog felhagyni a pókerezéssel, Chip irónikusan a következőket válaszolta egy interjúban:

„A játék csak a temetésemmel ér véget, s csak Isten tudja, mi lesz azután.“

A pókerasztaltól távol Chip szívesen golfozott cimboráival, Doyle Brunsonnal és Barry Greensteinnel. A trió nagyon sok pénzért játszott és kihívta a fiatalabb játékosokat is, úgymint Daniel Negreanut, Phil Ivey-t vagy Erick Lindgrent. Doyle és Chip szoros barátságban álltak egymással  és megpróbálták összes üzleti tervüket közösen megvalósítani. A két profi játékosnak a legelképesztőbb ötletei voltak, de eredetinek mondható terveik csak nagyon ritkán jártak sikerrel. Befektetések olajba, gyémántokba, versenylovakba és a Titanicnak és Noé bárkájának felkutatásába csak néhány példa ezek közül. Mint arról már szó esett, a legtöbb terv siralmas véget ért, de Doyle és Chip számára mindez nagyon szórakoztató volt és ha kellett, mindig segítségül tudták hívni pókeres tudományukat.

Doyle Brunson így beszél erről az időszakról:

“Elkezdtük keresni a Titanicot és Noé bárkáját…Ha üzleti dolgokról volt szó, akkor mi voltunk a két legnagyobb fajankó, de még mindig ott volt a póker. Sajnos állandóan vissza kellett térnünk a pókerhez, ha össze akartuk szedni magunkat.”

Ha Ön most azonnal a legendás Doyle Brunson ellen szeretne játszani, közvetlenül innen elérheti a DoylesRoom oldalát, és biztosíthatja magának az Ön exkluzív BonusBonusBonus üdvözlőbónuszát. Keresse fel Doyle-t a számos asztal egyikénél és játsszon ellene!

Chip ezenkívül a „Professional Poker League“ tévésorozat készítésében is közreműködött, ami azonban soha nem került sugárzásra. Az Amerikai Egyesült Államok szerencsejátékra vonatkozó új törvénye miatt, - ami az internetes pókerezést törvénytelennek minősítette - nem állt rendelkezésre elegendő szponzor és reklámlehetőség a show-nak, így a projektet Chip nagy csalódottságára nem tudták megvalósítani.

Sokk a pókervilágban

2007. december 4-én egy szomorú hír rázta meg a pókervilágot:  

a december 4-re virradó éjszakán David Chip Reese 56 évesen váratlanul elhunyt Las Vegas-i házában. A család egy közeli barátja arról számolt be, hogy Chip este 10 órakor felhívta orvosát és olyan tünetekről panaszkodott, amik tüdőgyulladásra utaltak. Nem ment el a kórházba, alvás közben érte a halál. Chip fiát, Casey-t és lányát, Taylort, valamint nevelt lányát, Britney-t hagyta hátra. Feleségétől röviddel halála előtt vált el.

A nyilvános gyászszertartás 2007. december 7-én zajlott le a Las Vegas-i Palm Mortuary Northwest temetőben, amin számos profi pókerjátékos is részt vett, hogy megadják Chipnek a végső tiszteletet. A gyászolók között természetesen ott volt Doyle és Todd Brunson, akik számára Chip szinte családtagnak számított.

Doyle Brunson a tragikus eseményről:

“Ma az egyik legszorosabb és legkedvesebb barátomat vesztettem el. A legkülönlegesebb emberekhez tartozott, akiket valaha is ismertem és a pókervilág vele egy nagy játékosát veszítette el. Biztosan mondhatom, hogy minden idők legnagyobb pókerjátékosa volt.”

Doyle fiának, Toddnak is nagy csapást jelentett a hír:

“Egy mentort és egy barátot vesztettem el. Olyan volt a számomra, mint egy családtag.”

Chip hirtelen halála megrendítette a pókervilágot, számos internetes pókerszoba megszakította játékait és pár perces megemlékezést tartott. A kaszinók gyász- és emlékünnepségeket rendeztek. A WSOP főnöke, Jeffrey Pollack kihirdette, hogy a „$ 50.000 H.O.R.S.E.“ verseny jövőbeli győzteseit a “David Chip Reese Award” díjjal jutalmazzák Chip nagyszerű pókerteljesítményének tiszteletére.

Chip Reese olyan hatással volt a pókervilágra, mint aligha más rajta kívül, és emlékezetünkben mindig is egy zseni, a “Big Game” királya fog maradni, aki egy nagyvonalú, szeretetreméltó ember volt.  

Szeretné megtekinteni David Reese videóit?
KATTINTSON A 'PLAY-GOMBRA' MAJD A 'MENÜ-GOMBRA' JOBBRA A HANGSZÓRÓ MELLETT, HOGY MÉGTÖBB VIDEÓT MEGNÉZHESSEN A KÖVETKEZŐ PÓKERJÁTÉKOSRÓL: DAVID REESE
     

    ---

    Tag Cloud

    ---